Újra az FBI-nál.
Tara: Sziasztok. Na, mi a helyzet?
Sue: Szerencsére Carrie jól van, csak egy kisebb agyrázkódás.
Myles: Tulajdonképpen mi történt?
Jack: Egyértelmű „baleset”
Lucy: Ezt nem értem. Mért akarna valaki megölni egy egyszerű vak
lányt?
Bobby: Talán többet tud, mint hisszük.
Sue: De minden rendben van körülötte. És van még egy rossz hírem.
D: Mi az? Mi lehet még?
Sue: Kiskorában is volt egy balesete. Ő is csak nemrég tudta meg.
Akkor lett vak.
Tara: Ez teljességgel lehetetlen. Utána néztem mindennek. Valóban
találtam valamit egy balesetről, de rendkívül egyszerű, kiesett a
hintából, a fejére. Ettől még nem vakulhatna meg. És a jelentésben ezt
fel kellett volna, hogy tüntessék. Talán valaki szépen elintézett valamit.
Sue: Ez lehet, de jobb, ha minél több mindennek utána nézünk.
D: Rendben, lássunk munkához.

Lucy: Jut is eszembe Sue, ez neked jött, míg nem voltál itt.
Sue: Furcsa, nincs rajta név. (kibontja a borítékot) Ez érdekes, megint
egy üres lap.
Lucy: Nem igazán értem, miért küldözget valaki postán üres lapokat.
Sue: Ugyan, lehet, hogy csak tévedés.
Lucy: Igazad lehet.

Délután a kórházban
Sue: Jack, tényleg nem kellett volna elkísérned.
Jack: Nem csak téged aggaszt, hogy mi van Carrievel.
Sue: Legszívesebben egész nap mellette maradnék. Szerinted meg
fogják még támadni?
Jack: Nem tudom. Mindenesetre biztosítottuk a védelmet, amennyire
lehet.
Sue: Jack, Carrie ezt úgy fogja fel, mintha ő egyedül nem is tudna
cselekedni. Úgy érzi, hogy tud vigyázni magára.
Jack: Mégegy közös vonásotok.
Csak mosolyognak, ahogy végigmennek a folyosón, egészen az
orvoshoz, aki már várja őket.
Orvos: Jó, hogy jönnek. Már nagyon vártuk magukat. Carrie jól van, de
egyenlőre még bizonytalan az állapota. Kiderült, hogy a mai napból,
vagyis amíg ide nem hoztuk, semmire nem emlékszik. Tehát arra, hogy
fölkelt, meg ilyesmik. Az utolsó emléke az, hogy tegnap este elaludt a
maga lakásán. Majd pedig az, hogy felébredt itt a kórházban és maga
bement hozzá.
Jack: Szóval foggalmunk sincs, hogy mi történhetett vele? Hogy hogyan
törték…vagyis törte be a fejét?
Orvos: Tőle ezt nem tudhatjuk meg. De tudják, hogy így is nagyon
kevéssel megúszta. Egy ilyen ütés akár az életébe is belekerülhet
valakinek.
Sue: Mért nem tudták már ezt akkor, mikor itt jártunk a múltkor?
Orvos: Természetesen nem. Hiszen ő meg volt róla győződve, hogy
még tegnap van. Vagyis ma korán reggel.
Ekkor elkezd csörögni Jack telefonja. Jack arrébb megy telefonálni.
Jack: Sue, beszélhetnénk? Nem bánja, doktor úr?
Orvos: Természetesen nem. Ha végeztek, menjen csak be nyugodtan.
Sue: Mi történt?
Jack: Kiderítették, hogy volt már pár ilyen megmagyarázhatatlan
baleset.
Sue: Hogy valaki a fejére húzta a mikrosütőt?
Jack: Nem, az, hogy valakit baleset ért, és ebbe belehalt. De senki nem
értette, hogy történt. Tűz ütött ki, vagy gázmérgezést kaptak.
Sue: Nem értem, hogy hogy jön ez ide.
Jack: Ezeknek a baleseteknek az áldozatai mind kutatók voltak, épp
úgy, mint…
Sue: …mint Carrie szülei. De miért nem vették észre az
összefüggéseket eddig?
Jack: Mert mindenkit másképp öltek meg. Még dolgoznak rajta.
Sue: De mért akarná akkor valaki Carriet is megölni?
Jack: Erre azt hiszem csak ő maga tudja a választ.
Sue: Bemegyek hozzá.
Jack: Rendben. (leül)
Sue: Nem kell megvárnod, haza tudok menni. És lehet, hogy sokáig
maradok.
Jack: Hát…ki tudja? Lehet, hogy szükség lesz erősítésre. És, ha már
úgyis elkísértelek…
Sue: Rendben.

Sue halkan lépett be Carriehez. Csendesen ül, pont úgy, ahogy hagyta.
Nem mozdítja a fejét, pedig tudja, hogy Sue jött be. Sue ugyanúgy ül le
hozzá, mint a múltkor. De Carrie most megszólal, nem hallgat.
Carrie: Elmondták, hogy nem emlékszem semmire?
Sue: Igen, elmondták.
Carrie: Ez így nem teljesen igaz.
Sue: Ezt, hogy érted?
Carrie: Nem emlékszem, mi történt, és hogy történt. Ha fel akarom
idézni. De tudom, ha meglátnék valamit, aminek…aminek köze lehet az
egészhez, azt hiszem beugrana valami.
Sue: Ezt miből gondolod?
Carrie: Levi. Emlékszem, hogy levitted sétálni. Reggel, ahogy kiléptél az
ajtón. Most ugrott be. Mikor bejöttél.
Sue: Furcsa, hogy ezt így mondod.
Carrie: Te is tudod, hogy nem vagyok olyan, mint mindenki. Nem
idegeskedek.

Hallgatnak, nem akarnak semmit mondani, nehogy sértő legyen. Hiszen
egyikük sem akarja megsérteni a másikat. De tudják, hogy szükségük
van egymásra. De nem bánják. Ők akarják, hogy szükségük legyen
egymásra.

Carrie: Most is elkísért Jack.
Sue: Kérdezed vagy mondod?
Carrie: Szerintem igen, de ha mégsem, reméltem, hogy kérdésnek
veszed.
Sue: Igen, itt van ő is.
Carrie: Rendes, hogy kísérget téged.
Sue: Nem kísérget, nem miattam jött.
Carrie mosolyog, mint aki jelzi, hogy ez nevetséges, hiszen minden
nyilvánvaló.
Sue: Egy egységnél dolgozunk, és ő is kíváncsi…hogy mi van veled.
Carrie: Tudom, hogy kíváncsi. De nem csak rám. Szerintem csak ürügy.
Sue: Mi ürügy?
Carrie: Hát én.
Sue: Hát…egyébként minden rendben?
Carrie: Persze, mi bajom lehetne?
Sue: Hát…szerintem
Carrie: Tudom, megpróbáltak megölni. De itt már nem bánthatnak, te is
tudod.
Sue: Tudod, hogy aggódom.
Carrie: Ne félts engem. Hidd el, megvannak az eszközeim nekem is,
bármilyen furcsán hangzik.
Mosolyognak mind a ketten, mintha semmi baj nem lenne, és mintha
nem tudnák, hogy valaki, valaki most is figyeli őket, távolról, hogy még
csak ne is sejtsék, hol lehet.

Carrie: Mindketten tudjuk, hogy…többet tudok.
Sue: Ezt hogy érted?
Carrie: Sue, tudom, hogy mi megy itt, és nagyon veszélyes emberek,
Sue. Mindenhol megtalálnak.
Carrie arckifejezése hirtelen ijedt lett, ahogy elkezdett beszélni.
Carrie: Azt is hallják, mit mondok, tudom.
Sue: Carrie, hogy érted ezt?
De Carrie csak hallgatott.
Sue: Carrie. Carrie! Mi az?
Egy ápoló hirtelen benyit a szobába.
Ápoló: Már elég régóta itt van. Lassan el kellene mennie. (észreveszi
Carrie arckifejezését) Mért zaklatta így fel? Legjobb, ha most rögtön
eljön!
Sue: Én nem…
Ápoló: Pihennie kell. Maga is tudja!
Sue: Csak még egy perc kérem.
Ápoló: Nem lehet. Azonnal jöjjön.
Megpróbálja kirángatni Suet. Sue próbál bentmaradni, és olvas Carrie
szájáról, hiszen csak tátog, így az ápoló nem hallja mit mondd, és nem
is lát, hiszen háttal van.
Carrie: (tátogja) Nem hagyják, hogy bármit is elmondjak, most is azért
visznek ki. De segítek neked. Segíts nekem, Sue – és úgy mutogatja,
hogy BÍZOM BENNED mielőtt Sue kilép az ajtón, és Carrie szeme le nem
csukódik a megmagyarázhatatlan, rémisztő gondolatoktól.

Jack: Maga meg mit csinál? Hagyja békén!
Ápoló: Felzaklatta beteget! Pedig jól tudja, hogy pihennie kell!
Sue: Nem zaklattam fel! Miért jött be egyeltalán?
Ápoló: Túl hosszú ideje bent volt, nem hagyhattam, hogy rontson a
beteg állapotán.
Jack: Ez elképesztő! Higgye el, el tudom intézni, hogy…
Sue: Gyere Jack, menjünk inkább, már úgyse tudnánk mit csinálni.

Jack: Le kellett volna ütnöm.
Sue: (mosolyog) Szerintem így is megijedt tőled.
Jack: De nem eléggé, ne félj, legközelebb megteszem.
Nevetnek egy kicsit, majd mintha csak akkor jutna eszükbe, mi is történ
valójában, visszakomorul az arcuk.
Jack: Miért rángatott ki igazából?
Sue: Carrie tényleg sok mindent tud. Nagyon meg volt ijedve. Azt
mondta, hogy mindig hallják amit mondd, és hogy-mindenhol
megtalálják. Nem egészen értettem.
Jack: És erre nyitott be?
Sue: Pont amikor…
Jack: amikor elmondott volna valamit.
Sue: Mért csinálják ezt Jack? Mi dolguk nekik vele? És egyeltalán kik
azok?
Jack: Nem tudom, de meg kell találnunk őket.
Sue: Gyere, menjünk vissza az irodába.

Újra az irodában.
Lucy: Három levelet is kaptatok amíg… Mi az, történt valami?
Sue: Carrie éppen megpróbált volna elmondani nekem valamit, amikor
bejött egy ápoló és kirángatott tőle. Azt mondta, segítenünk kell neki.
Tara: Mi semmi különöset nem találtunk, sajnos, de már talán van egy
szál, ahol lehet valami.
Jack: Kösz, Tara. Milyen leveleket kaptunk?
Lucy: Egy jött neked Jack, és kettő neked Sue.
Jack: Meghívó.
Sue: Az enyém is az.
Bobby: Mindannyian kaptunk.
Myles: Meghívó egy rendkívül fantasztikus eseményre. Jótékonysági
est-kötelezően.
D: Jótékonyság a szervezőnek.
Tara: És az egész dögrunalom, mint minden évben.
Sue: Annyira utálom ezeket a bálokat. Rémes, hogy kötelező.
Lucy: Hátha a másik levél kicsit jobb. Mit kaptál?
Sue: Üres papír-megint.
Jack: Már harmadjára kapsz a postán egy üres lapot?
Sue: Igen, talán valaki direkt szórakozik. Nem valami nevetséges.
Tara: A legjobb, ha oda sem figyelsz rá, akkor talán hamarabb
abbamarad.
Jack: Hmm. Nem adnád nekem a lapot?
Sue: Hát…ha gondolod! De szerintem semmi érdekes nincs rajta.
D: Hé emberek, lássunk munkához.

Jack lakásán.
Már vagy egy órája ül a fölött az üres papír fölött, de sehogy sem tud
rájönni a nyitjára. Tudja, hogy van vele valami, valami, amire sehogyan
sem tud rájönni. Kizárt, hogy üresek lennének azok a lapok. Már
mindent kipróbált. Megnézte mikroszkóppal, rávilágított, hogy nem
láthatatlan tintával írták-e, de semmi. Jack nem félt. Csak féltett. Azt
mondta Carriet félti, pedig ő maga is tudta, hogy ez nem így van. Suet
féltette, pedig őt nem támadta senki. Mégis sejtette, hogy valaki
támadni fogja. Mintha valami vagy valaki most is titokban figyelné Suet,
és ő nem segíthet neki. Ki kell találnia valamit. Kiment egy pohár vízért,
hátha az segít. Talán túl teletöltötte, hogy ne kelljen visszamenni
többször. Majd visszaült az üres lap fölé. De hiába, az még mindig üres
volt. Nem tudott szabadulni Sue gondolatától, mindig csak ő jutott
eszébe. Hirtelen elkezdett rezegni a telefonja. Túl hirtelen jött, úgy
elmerült a gondolataiban, hirtelen egy kicsit ki is öntette a vizet.
Gyorsan megpróbálta messzebb terelni a vizet a paírtól, és gyorsan
felvenni a mobilját.
Jack: Hallo, tessék, Hudson.
Bobby: Szia Jack, itt Bobby.
Jack: Mi az, csak nem történt valami?
Bobby: Hát Jack az a helyzet, hogy talán igen.
Jack: Hallgatlak. Várj egy kicsit Bobby.

A víz menthetetlenül elérte a papírt, de mintha kirajzolódott volna rajta
valami.

Jack: Bobby, most nem alkalmas, majd később visszahívlak.

És gyorsan lecsapta a telefont.

Bobby: De Jack… Á hiába, már letette. Most mit csináljunk?
Tara: Menjünk nélküle.
D: Muszáj indulnunk, majd később felhívjuk.

Jacknek hirtelen beugrott valami. Tudta már az elejétől, hogy ez nem
egy sima üres lap. Gyorsan vizet engedett egy tálba, és belenyomta a
papírt. Ahogy kezdett elázni, szépen lassan, kirajzolódtak rajta a
betűk. Nyomtatva volt, nem kézírással.
„Még mindig nem fejtetted meg a leveleimet? Talán erre végre rájössz.
Ne feledd Sue, figyellek, bárhová mész is, bármit csinálsz. De nem
kerülheted el. Mert megtalállak, és soha nem fog rájönni senki sem,
hogy mi történt. Amíg eljön az a nap. Ne menekülj, mert nincs értelme,
én megtalállak. És akkor, már nem menekülhetsz.”
Jack gyorsan kirántotta a vízből a lapot, mielőtt az teljesen elázott
volna. Hát mégis igaza volt. Sue nincs biztonságban.

A kórházban
Óriási a felfordulás, már nem álcázták a védelmet. Mindenki vár valami,
de csak állnak, és néznek valamerre, hátha onnan választ kapnak a
kérdésekre. Vagy valahonnan megtudnak valamit. De hiába. Pedig volt
ott valaki, aki figyelt mindent, de őt, nem vették észre.

D: Szerencsére jól van, még időben közbeléptek.
Sue: Valamit tennünk kell, már harmadjára próbálták megölni.
Lucy: Nyugodj meg Sue, mostmár mindig vigyázni fogunk rá.
Bobby: De én ezt nem értem, az egész nem illett a képbe. Ha meghal,
miért tűnt volna balesetnek?
Tara: Hogy valaki megfullad, azt valószínűleg attól volt, mert le volt
kapcsolva a lélegeztető gépről. Tökéletesen baleset.
Myles: Hiszen mért is ne történhetne meg, hogy egy nővér
figyelmetlenségből, az ebéd után rosszul állítja be a gépeket.
Sue: De hát a fejére kötöttek egy párnát, hogy ne kapjon levegőt,
valaki csak észre vette volna!
D: Sajnos nem. Még vagy két óráig senki nem ment volna be Carriehez.
Addig pedig bőven volt ideje visszajönni, hogy mindent beállítson.

Ebben a pillanatban hirtelen Jack lép be az ajtón. Nem lehet eldönteni,
hogy ő maga, vagy a többiek lepődtek meg jobban.
Bobby: Jack, még nem hívtalak.
Jack: Tudom, de mi történt itt?
Lucy: Egyszerűen csak Carriet megint megpróbálták megölni.
Tara: De szerencsére Sue éppen bejött hozzá.
Myles: Na itt a hiba, sejthették, hogy majd be akarsz hozzá jönni.
Sue: Nem sejthették. Ebéd előtt voltam itt, és azt mondtam, hogy ma
már nem fogok visszajönni. Csak Levit sétáltattam, és akaratlanul is
erre jöttem.
Tara: Ez volt a szerencsénk.
D: De te Jack mit csinálsz itt?
Jack: Hát én csak.. Carriehez jöttem.
Lucy: Te? Miért?
Jack: Nem is tudom, csak valahogy.. sejtettem, hogy fog történni valami.
D: És sajnos be is jött.

Orvos: Jó napot. Már holnap hazavihetik.
Sue: Ezt meg hogy érti? Ha nem akarták volna megfojtani, akkor is
bent kellett volna maradnia.
Orvos: Annyira nem fontos, és, őszinte leszek magukhoz, a kórháznak
semmi szüksége a rendőrségre.
Jack: Mégis hogy mondhat ilyet? Azt hittem egy kórház arra van, hogy
ellássanak valakit aki rászorul.
Orvos: Ami nagyon szükséges azt már maguk is meg tudják csinálni.
Sue: De hát ez..
Orvos: Majd holnap este jöjjenek érte vissza, addig pedig nem muszáj
ennyi embernek itt lennie.
Sue: Bemegyek hozzá.
Jack: Hagyd csak, majd én bemegyek.
D: Szerintem a legjobb, ha mi hazamegyünk, már úgy sem tudunk, itt
mit csinálni.
Jack: Sue, azért szerintem te maradj itt.
Sue: Rendben, megvárlak.

Carrie: Jack? Te vagy az? Hogyhogy? Csak nem történt valami Sueval?
Jack: Nem, dehogy. Kint vár.
Carrie: Gondolom kérdezősködni jöttél.
Jack: Nem, nem, dehogy. Ha majd el akarsz valamit mondani, azt majd
elmondod.
Carrie: Ne áltasd magad Jack.
Jack: Tényleg nem kérdezősködni jöttem. A helyzet az, hogy..a
segítségedet akarom kérni.
Carrie: A segítségemet?
Jack: Igen.
Carrie: Ezt nem igazán értem.
Jack: Azért is nem akartam, hogy Sue jöjjön be hozzád, mert akkor
talán megint az lenne a vége, mint a múltkor. Így nem annyira feltűnő.
Carrie: Még mindig nem értem.
Jack: Carrie, te is tudod, hogy figyel minket.
Carrie: Honnan tudsz róla?
Jack: Figyelj Carrie, mit tudsz üres papírokról?
Carrie: Hogy érted, hogy üres papírokról?
Jack: Carrie, figyelj. Tudom, hogy már harmadjára akartak megölni, és
ha alkalma lesz rá, megint megpróbálja.
Carrie: De ki az, Jack?
Jack: Hidd el, én sem tudok többet, mint te. Sőt, én kevesebbet tudok.
Jóval kevesebbet. De veszélyben vagy. És nem csak te.
Carrie: Sue is.
Jack: Honnan tudod?
Carrie: Az üres papírokból. Sejtettem, hogy nem te kaptad őket. Semmi
okuk nem volt rá, hiszen nem téged látott velem. De te fejtetted meg
őket, igaz?
Jack: Igen, de mit jelentenek ezek az üres lapok?
Carrie: Azt, amit rajtuk olvastál.
Jack: Vagyis, hogy..
Carrie: Meg akarják ölni, Jack. Ők nem engem akarnak. Én csak csali
vagyok, figyelemelterelés.
Jack: Szerintem jobb, ha Sue nem tud semmiről, akkor kevésbé fognak
gyanakodni.
Carrie: Ne szólj senkinek, Jack, érted? Csak úgy mentheted meg. Ha
engem már..
Jack: Ugyan Carrie.
Carrie: Nem, Jack, te nem ismered. Én ismerem. Most is itt volt.
Jack: Szóval, felismernéd?
Carrie: Persze. De te is felismerheted. Csak nézz ki az ablakon. Figyel
minket. De most nem hallgat ki.
Jack: Honnan tudod?
Carrie: Ha kihallgatna, te már rég nem lennél itt. Nem hagyná, hogy
beszéljek róla neked.
Jack. De ki ő? És mért csinálja ezt?
Carrie: Hidd el Jack, ha elmondom, már te se lennél biztonságban. De a
választ már te is tudod a második kérdésre. Mert őrült, és profi. Nagyon
profi.
Jack: De mi is azok vagyunk. Köszönöm.
Carrie: És Jack. Vigyázz Sue-ra. Én rendben leszek.

Sue: Na, mit mondott?
Jack: Semmi különöset.
Sue: Emlékszik valamire?
Jack: Ugyan, Sue. Vak. Nem láthatott semmit.
Sue: Azért jól elbeszélgettél vele. Mi az Jack? Mintha valami nagyon
aggasztana.
Jack: Ahogy téged is, Sue.

Kicsit később, körülbelül félúton.
Sue: Szerinted ki akarhatja megölni?
Jack: Foggal..
Sue: Jack. Jack! Mi az, mi történt?
Sue megfordul, és mered ugyanarra, amerre Jack is, de nem lát semmit.
Jack: Figyel minket.
Sue: Ezt nem értettem. Lehajtottad a fejed.
Jack: Se..semmi. Gyere, menjünk innen.
Sue: Mért sietsz úgy Jack?
Jack: Nem sietek.
Jack tudta, hogy itt van. Valahol itt kellett lennie. Érezte, hogy követi
őket, és azt is tudta, hogy látja minden mozdulatát. Minden lépését. De
nem tudnak szabadulni tőle.
Sue: Jack, tudom, hogy féltéd Carriet, én is féltem, de nem történthet
vele semmi, az embereink ott maradtak.
Sue már majdnem kiabál.
Sue: Jack! (és hirtelen megragadja a két karjánál) figyelsz rám
egyeltalán? Jack én is aggódok, és is félek. Hidd el, ez az egész nekem
is rossz! De nem tehetünk itt semmit. Legszívsebben én is Carrie
mellett maradnék, de értsd meg, nem tudunk mit csinálni, ha itt
álldogálunk!

És úgy néznek körbe, keresve valamit, de talán maguk sem tudják, mi
az. De ott van, figyeli őket, ha ők még nem is láthatják. Jack nem tudja
hazaengedni Suet, nagyon fél, hogy talán most fog vele történni
valami. De muszáj elengednie, nem sejthetnek semmit.

Reggel az irodában
D: Jack, jött neked valami.
Jack: Sue és Lucy nincsenek még itt?
D: Még nem. Mi az, történt valami? Elég idegesnek látszol.
Jack: Nem, dehogy. Ideadod a levelet?
D: Persze. Egyébként még tegnap találtunk valamit. Kiderült, hogy a
laborban, ahol Carrie szülei is dolgoztak, maga Carrie is gyakori vendég
volt. Ugyanis ő is segített sokszor a kutatásokban.
Jack: De hát vak. Mégis hogy segíthetett volna?
D: Nem tudom. De azt igen, hogy Carrie szülei min dolgoztak. A vakság
ellenszerén.
Jack: De hát ez nem egy betegség, erre nem találhatnak ellenszert.
D: Pontosan.

Jack érdeklődve bontotta fel a borítékot. De rögtön lehervadt a mosoly
az arcáról, amikor látta, hogy mi van benne. Egy üres papír. Azonnal
rossz érzések fogták el. Talán máris sikerült neki elkapnia Suet? Nem
lehet. Ebben a pillanatban lépett be Sue, Lucy és Levi az ajtón. Jack azt
se tudta, mihez kapjon. Gyorsan kirohant a mosdóba. Hirtelen
ráengedte a vizet a papírra. És még egy pillanatig reménykedett
benne, hogy az ezúttal tényleg üres, de pár pillanat múlva vészjóslóan
kezdtek kirajzolódni rajta a betűk.

„Meglepődik Mr. Hudson, hogy most maga kapott egy ilyen levelet?
Pedig ebben nincs semmi meglepő. Azt hiszi bármit is változtathat a
helyzeten? Ugyan! Bárhogy is igyekszik, én meg fogom találni, és akkor
már nem segíthet rajta. Szóval élvezze ki még ezt a pár napot.”

Jack nem akart hinni a szemének. Pedig tudta, hogy őt nem követi.
Csak Suet. Mit csináljon most?

Délben, az egész csapat együtt ebédel, pedig igazán semmi okuk nincs
az örömre. De mindenki tetteti valahogy, hogy a többiek ne is lássák,
hogy mi is játszódik le bennük. Senki nem fél, egyedül Jack félti Suet,
valamitől, ami még ő sem tudja, micsoda.
D: Azt hiszem lassan ideje lenne visszamenni az irodába.
Myles: Igazad lehet. Jobb is lesz, ha indulunk.
Sue: Én még megyek, megsétáltatom Levit.

Mindenki szép csendben sétál. Jack már nem tudja, mit is csináljon.
Érzi, hogy valami baj lesz. Tudja, hogy valami baj lesz. De mégis mit tud
csinálni? Ott van Levi, aki jelez Suenak, ha lenne valami. De mégis,
valamit muszáj csinálnia. Érzi, hogy most is figyelik Suet. És nem tud
másra koncentrálni.
Jack: Figyeljetek nekem most.. Mindegy, majd később megmagyarázom.
És elrohan.
Bobby: Ennek meg mi baja van?

Jack rohan végig mindenhol, ahol eddig eljöttek, de sehol nem látja
Suet. Itt van egy közeli park, talán odament. Fut, de úgy látszik hiába
néz idegesen körbe-körbe. Sehol nem látja Suet.
-Sue, csak most az egyszer legyél itt, kérlek.
És hirtelen meglátja valahol messze. „Sue!” Szinte üvölti, pedig tudja,
hogy nem hallhatja meg. Nem igaz, csak forduljon meg, csak vegye már
észre végre!
-Mi az Levi? - kérdezi Sue, mert látja, merre néz az okos kutyája. És
mostmár ő is látja, ahogy Jack rohan felé. - Mi az Jack? Mi történt?
Jack már majdnem odaér hozzá, és felnéz egy ház tetejére. És tényleg.
Ott van valaki. Egy puskával a kezében, ez már onnan látszik.

Sue nem is tudta pontosan mit érzett abban a pillanatban. Az egészre
később úgy emlékezett vissza, mintha csak egy filmben látta volna.
Jack futott felé. Majd hirtelen megtorpant. És már nem futott felé. Sue
hirtelen megfordult. De már nem láthatott semmit. Már nem volt ott
senki. Nem lehet. Ez nem történhetett meg. „Ezt csak álmodom” –
gondolta, pedig ő maga is jól tudta, hogy ébren van. Úgy borult le Jack
mellé. Tudta, hogy ez nem történhet meg. Annyira nem számított erre.
Próbált mondani valamit, de nem jött ki hang a torkán. A kezébe fogta
a fejet, és könyörgött, hogy az nyissa ki a szemét. Pedig valahol ő is
tudta, hogy az csukva marad. Kétségbeesetten hajolt fölé. És csak azt
mondogatta magában, hogy ez nem is történhetett meg. Ez nem lehet
igaz. De nem tehetett semmit. Jack halott volt.