Új bejegyzés Frissítés

2006.12.12. 18:58

Sziasztok!   Jess vagyok, és rábukkantam egy "régen" megírt történetemre. Kicsit hosszú, de gondoltam bemásolom, akit érdekel talán végig tudja olvasni :D. Sok sikert hozzá ;) nekem nem igazán tetszik, úgyhogy nyugodtan meg lehet kövezni :P Word-ből másolom, így a külső minőségért és a helyesírási hibákért nem vállalok garanciát ;) lesz amilyen lesz, ha nagyon rossz legfeljebb bemásolom mégegyszer. No, ennyit a rizsáról :P   Sue Thomas - Társas játék   I. A fagyos szél vasmarokként túrt bele hosszú, gyűrű göndör tincseimbe. Kezeimet a hideg ellen kabátzsebeimben nyugtattam, türelmetlen ácsorgással toporogtam a bokáig érő hóban. Összeszorított ajkakkal idéztem fel, mennyire nem szeretem a telet. És mennyire nem szeretem ezt a várost. És mennyire nem szeretem.. - Jess! A hangra összerezzenve pördültem meg tengelyem körül. Végre, már éppen ideje volt. Felnéztem a hatalmas épületre, amíg a férfi átvergődte magát a forgalmas úttesten. Annyira elmerültem az F. B.I nézegetésében, hogy csak arra eszméltem fel, mikor a férfi karjaiba zárt. Mosolyogva fontam át derekát, vállam a fejére hajtottam. - Szia Jack!             - Jess, ne haragudj, hogy megvárattalak, de épp egy fontos ügyön dolgozunk. Gyere, meglátod, oda leszel a többiekért!             - Remélem ők is értem.. Motyogtam magam elé, de a férfi már nem hallhatta meg, ugyanis felkapva bőröndömet kézen fogott, és átvezetett az úttesten. Nem voltam már kisgyerek, de azért mosolyogtam. Igazából nem vagyok az a tipikus könnyen feloldódó, hamar beilleszkedő lányka, de ha Jack azt mondja, imádni fogom ezt a két hetet, akkor az úgy is lesz. Grimaszolva léptem be a liftbe, de most rajta volt a sor, hogy elvigyorodjon. -         Wisconsin-ben nincsenek liftek, ugye? Megráztam a fejem, barna tincseim ide-oda repkedtek. Nevetve átkaroltam a derekát, s mikor a lift csippenve megállt, felkészülve a legrosszabbra hagytam magam bevezettetni az irodába. Meglepetésemre feszes figyelem, és érdeklődő szempárok fogadtak. Megtorpantam az ajtóban, de Jack hátba veregetett, s mivel nem akartam orra esni, követtem az iroda közepéig. Egy szőke hajú nő felettébb nagy kíváncsisággal követte lépteimet, ha jobban ismerném, talán leszögezhettem volna, hogy féltékeny. Tartózkodott még ott egy sötét bőrű nő, és egy furcsán jól öltözött férfi. Feszengve lábujjhegyre emelkedtem, és Jack füléhez hajoltam. -         Bobby hol van? -         Még biztos nem ért be.. Hé emberek, egy kis figyelmet kérek! Jess, ő Lucy Dotson, III. Myles Leland, és.. Sue Thomas. Akinek a helyére jöttél két hétig Tara Williams, ő most szülési szabadságon van, Demetrius Ganz pedig értekezleten, de nemsokára őt is bemutatom neked. Bobby pedig még nem érkezett meg. Fürgén bólogatva próbáltam megjegyezni minden nevet. Néhányuk ismerős volt, de van, akiről egyáltalán nem hallottam. Így volt ez a szőke ha.. Sueval. Viszont egy kis szerepjáték.. -         Óóó, hát te lennél Sue! Jack annyi mindent mesélt rólad! Természetesen csupa jót -         Jess.. Vigyorogva néztem, ahogy a nő nyakig elvörösödik, majd Jack is. Elégedett voltam, ez már valaminek a jele. Lucynak felcsillantak a szemei. Áhá, ő a kerítőnő, már emlékszem. Megvan a szövetséges. Hideg orr nyomódott a tenyeremhez, amitől majdnem felsikítottam. Egy kutya ült előttem. Lehajoltam hozzá és megvakargattam a füle tövét. -         Óó, hát te ki vagy? -         Ő a kutyám, Levi. Szép hangja van Suenak. Levi adott egy pacsit, amitől kicsit feloldódtam. -         Srácok, ő Jessica Hudson. Éreztem, ahogy megfagy a levegő. Felkuncogtam. -         A húga vagyok.. -         Szikra, nem is mondtad hogy ilyen gyönyörű hattyú lett a pici pelenkás húgodból. Ez a hang.. ez a jókedv csipetnyi gúnnyal.. felpattantam, és Bobby nyakába ugrottam. Ő szorosan a karjaiba zárt, és a hátam simogatva vigyorgott. Hideg volt a kabátja, így gyorsan elhúzódtam tőle. Bár ez talán csak mentség volt. -         Szia Bumm -         Szia Jess Egymásra mosolyogtunk, majd félreálltam az útból, hogy az íróasztalához mehessen. Jack Suera nézve folytatta a magyarázatot. -         Jess nagyon jól ért a számítógépekhez, és a bombákhoz. Így gondoltam, amíg Tara Stenley társaságában szülési szabadságon van, őt behívatom ide. Úgyhogy két hétig a társunk lesz, segít felgöngyölíteni a Nádja ügyet. Legyetek vele kedvesek! Az utolsó szót fenyegetően megnyomta. Jé, még sosem láttam poénkodni. Zavartan lehúztam magamról a kabátot, és Tara asztalához mentem. Jobban örültem volna egy sajátnak, főleg hogy közeledik a karácsony, és nem nagyon akartam más nő asztalát kidíszíteni. Bár ez Amerikában valószínűleg nem is szokás, úgy tudom. Amint bekapcsoltam a laptopom, rögtön felugrott egy kis ablak. -         December 18, 23: 49. Boldog Karácsonyt! -         Óó, itt más az időzóna, igaz Jack? A férfi felnézett a papírjai mögül. Összeráncolta a szemöldökét. Lucy kocogott a segítségemre, és egy gombnyomással beállította az órát. Az üdvözlő szöveg eltűnt. - Ha nem értesz valamit, nyugodtan kérdezz meg. Ebédszünetben pedig örömmel venném, ha adnál némi infót a Hudson családról.. Elvigyorodva biccentettem, ő pedig visszasietett az asztalához. A gondolataimba merülve ráztam meg a fejem. -         Miről is szól ez az ügy? -         Nádja Perry. -         Hű tudom. Az a kislány, akit két hónapja elraboltak. A rabló felhívott titeket, de mivel a találkára Jack ment, nem Bobby ezért levágta a kislány kisujját és elküldte nektek borítékban. Erre az apja –tyű, maga az elnök!- rögtön felhagyott minden reménnyel, és leállított titeket az ügyről. De ti, pont mikor Tara rájött hogy terhes, így szakított Bobbyval és elment szabira, akkor találtatok egy apró dolgot. Pontosabban Thomas talált már régebben, de most jöttetek rá, hogy tényleg van jelentősége. Ugye? Körbenéztem. Sue szeme tele volt könnyel, Jack komoran nézett maga elé, Bobby a teniszlabdáját dobálta egyhangúan a falhoz. Talán nem kellett volna felhoznom.. nem visszakoztam. -         Arra jöttünk rá.. –fogott bele végül Sue-.. hogy a férfi nem poénból mondta azt, hogy házasok vagyunk. Ő még mindig azt hiszi. Volt pár ilyen beépülős akciónk, tehát csak onnan származhat az egész. -         És mi van, ha mégis poénból mondta? Tudta, hogy beépültetek, és tudott mindenről? -         Jess.. túl élénk a fantáziád. Nem tudta, és kész. Elhallgatva meredtem bátyámra. Új szabályok, új lépések. Látjátok, mondtam, hogy nem megy nekem a beilleszkedés. De éreztem, hogy igazam van.     II.   A délelőtt további részében többnyire némán berendezkedtem, és körbejártam Sueval az FBI épületét. Megmutatott minden helyet, és egyre inkább megkedveltem. Szerintem ezzel ő is így lehetett. Az viszont biztos.. hogy a kutyája egyszerűen ennivaló! Egy csodakutya. - Jess.. Kérdőn néztem Suera. Jól az eszembe véstem Jack szavait. „Süket, mindig lássa a szád!”. -         Hm? -         Mesélj kicsit magadról, kérlek. És úgy eleve az egész Hudson famíliáról. -         Óóó, ezt Lucy akarta kihúzni belőlem.. tényleg érdekelne? Bólintott. Hát rendben. Lehajoltam megsimogatni Levit, s mikor felegyenesedtem, félig a nő felé fordulva, lassan belekezdtem. -         1998. január 23.-án születtem, Wisconsinban. Jack akkor már, hű.. talán 10 éves volt. Nagyon sokat játszott velem, óvott mindentől. Már akkor az volt a gyerekkori álma, hogy különleges ügynök lehessen. Aztán ő annyi idős lett, mint most én, én pedig 8 évesen mindenben utánozni akartam. De aztán elköltözött otthonról. Nélküle nőttem fel, csupán néha-néha hívott fel, na és persze ritkásan hazajött. Hozta magával Bobbyt is. Azt hiszem mondanom, sem kell, mennyire a családunk részévé vált ő is. Meséltek a munkájukról, a családjukról, és 16 évesen úgy gondoltam: én miért ne? -         16 évesen te is ügynök lettél? -         Nem, Sue. Sajnos nem. Eljártam lőgyakorlatra Wisconsinban. Iszonyatosan béna voltam, és majdnem olyan forrófejű, mint Jack. Családi hagyomány már ez szinte. Aztán az utam mégiscsak a bombákhoz vezetett. -         Amiben páratlan tehetségű vagy. -         Ezt Jack mondta neked? -         Bobby Meglepődve biccentettem. Az irodába visszakanyarodva egy sötét bőrű férfi lépett elém, és a kezét nyújtotta. Férfiasan megráztam. -         Demetrius Gans -         Jessica Hudson. Jack testvére Raktam gyorsan hozzá, mielőtt ő is azzal a fura, gyilkos tekintetével nézne rám, mint a többiek mikor először láttak. Meglengetett az orrom előtt egy zacskót, amiben egy zöld, társasjátékba való figura volt. -         Mi van, csak nem akartok Activity-zni egy bábúval? -         Nagyon poénos vagy ma.. – Jack szokásos komolyságával lépett D mellé - ezt egy elhagyatott raktárépületben találtuk. A kislány is ott volt, de már elmentek -         Vagy nem.. odamegyek! Jelentettem ki miközben a kabátomért nyúltam. Jack megragadta a csuklóm. -         Felesleges, már nincs ott senki! -         És ezt el is higgyem, mi? Jack, ez egy nyom. Vagyis kell ott lennie többnek is. És úgyis vissza fognak térni oda. Gyorsan, felületesen kellett elpakolniuk. Visszajönnek befejezni.. Minden szempár bátyámra szegeződött. Sóhajtva megvonta a vállait, és visszament az asztalához. Bobby intett, hogy velem jön. Felrántottam a kabátom, és a helyszínre siettünk.               Jó néhány ember dolgozott már ott. Fehér porral rondítottak tele mindent, de nem akartam megjegyezni, hogy ezzel tűntetik el a nyomokat.. fényképeztek, zsibongtak. Ha én vezethetném ezt az ügyet, már rég jutottunk volna valamire. Megálltam a bejáratnál, éreztem Bobby kíváncsi tekintetét. -         Mit csinálsz? A bábút odabent találtuk. -         Css. Ezt szerepjátéknak hívják, és eddig mindig bevált. -         Nálatok.. Nem figyeltem rá, lehunytam a szemeimet. Egy férfi helyébe kellett magamat képzelnem, és ez nem megy egyik pillanatról a másikra. A szél feltámadt, tincseimet az arcomba fújta. Fázósan összehúztam magamon a kabátot. -         A rendőrök a nyakunkon vannak. A kislányt akarják, és tudják, hol keressék. El kell pakolnom. De ennyi idiótával lehetetlenség. És a lány is folyton sír. Az anyját akarja. Le kellett nyugtatnom egy társasjátékkal. A nagy kapkodásban felborul a tábla, de nem érdekel. Összemarkolva belenyomom a zacskójába. De Nádja megint hisztériázik. Haza akar menni, fázik, fáj a keze, álmos, éhes. Nem üthetem meg, gondolnom kell a pénzre. Elindulunk végre. És elindultam. Át a raktáron, csukott szemmel, magabiztosan. A laborosok félrehúzódtak, hallottam Bobby vaskos lépteit a hátam mögött. -         Ne, ez a sziréna. De rosszul állunk. Minél hamarabb vissza kell jönni, Menjünk a hátsó bejáraton át, azt nézik meg utoljára. Nádja a fő kocsiba kerül. Kockázatos várni. Nem érdekesek a keréknyomok, nem jutnak vele sokra, csak menjünk. -         Igazad van. Felnyitottam a szemeimet. Bobby a hátsó kijáratnál állt, és egy adag tiszta keréknyom mellett guggolt. Elmosolyodtam.               -         Na, megtudtatok valamit? -         A keréknyomok terepjárókról származnak. És vissza fognak jönni. Valamit valahol itt hagytak. Sajnos a nyomszakértőink sem találtak semmit, de ott kell lennie. -         És mikor fognak jönni? -         Ezt kéne kiderítened Lucy. Nézd át azokat, akiket kapcsolatba hoztatok a kisl.. Nádja eltűnésével, és nézd végig az autójukat. Egy kék terepjárót keresünk. -         Kéket? Bobby legyintve ledobta a kabátját. -         Jess megérzése.. Lucy bizonytalan bólintással leült a gép mellé. Hálás mosollyal néztem Bobbyra, miközben Jack asztalához mentem. Mire felkapta a fejét, már az ölében ültem. Ujjaimat összekulcsoltam a nyakánál, amiért cserébe egy puszit kaptam. Láttam a másik asztalnál Suet mosolyogni. Ezt a karácsonyi összképet törte össze a befelé vágtázó Myles. -         Ez szörnyű! -         Megint a szomszédod? Kapta fel a fejét Lucy, s megejtett egy gúnyos vigyort. Myles méltatlankodva megrázta a fejét, és rátenyerelt Jack asztalára, figyelmen kívül hagyva az ott heverő papírokat. -         Az ujj, amit kaptatok borítékban nem Nádjáé! -         Ismételd meg! Ugrottam fel testvérem öléből. Sue értetlenül rázta a fejét, a hírhozónk pedig profi módon kezdett el neki valamit mutogatni. Megráztam a fejem, mire a nő elmosolyodott, és megjegyezte, hogy megtanít pár jelre. Nem sokkal később be is sétált egy fehér köpenyes férfi. -         Nem tudjuk, kié ez az ujj, de a sejteket és a vércsoportot nézve ki van zárva, hogy a kislányotoké legyen. A bábun viszont megtaláltuk az ő ujjlenyomatát. Bobby biccentett, mire a szakértő kivonult. Leroskadtam a székemre. A többiek beszéde elhalkult, a külvilág hirtelen megszűnt létezni. Csak a zöld bábu képe lebegett előttem, és a tény, hogy az elrabló átvágott minket. De miért? És miért pont egy bábu a nyom? Miért pont egy ujjat küldött? Miért akart ránk ijeszteni, ha tudta hogy akkor a nyomozás abbamarad? Felcsillantak a szemeim. Ezernyi ötlet tódult a fejembe, de egyszerre csak egyet tudtam azonosítani. A beszélgetés felerősödött, a külvilág visszatért. Felpattantam, akaratlanul is magamra hívva ezzel a figyelmet. -         A férfi! -         Milyen férfi, húgi? -         Az elrabló! Azért akart ránk ijeszteni, mert tudta, hogy akkor lezárul a nyomozás. -         .. és? -         És akkor a kislány.. Nádja! Örökre nála maradhat! Bátyám egy pillanatra elmerengett, arcizmai megkeményedtek, de aztán beleegyezően intett. -         Lucy, a terepjárók előtt nézd át a szorosabb rokonokat, hozzátartozókat, bárkit, akinek volt indoka elrabolni a lányt. Myles, te faggasd ki a család testőreit, nézz utána mindegyik előéletének és tájékoztasd az elnököt! Bobby, Jess, ti maradjatok itt, hátha újra telefonál a férfi, és találjatok ki még ilyen okos ötleteket. Sue, te eljössz velem a helyszínre. Átnézzük még egyszer, részletesebben. Figyeltem, mindenki milyen engedelmesen kezdett neki a megadott feladathoz. Mintha Jack maga lenne az isten, kinek szavait kötelező követni. Mire felocsúdtam gondolataimból, az iroda kiürült. Csak Bobby ujjdobolását hallottam az asztalon. Ahogy ránéztem, elmosolyodott. A hirtelen csendet a telefoncsörrenés szakította meg. Lenéztem a kis, fehér készülékre. Remegő kezeimbe vettem a kagylót, s mielőtt megszólaltam volna mély levegőt vettem. -         Hudson -         Jó napot Jessica kisasszony, Samantha Johnson vagyok, ismét találtunk egy kék színű bábút a raktártól nem messze az országút mentén. 135. mérföldkő, mellette egy emlékmű. -         Köszönöm, ott leszünk! Megkönnyebbült vigyorral vágtam le a kagylót. Bobby kíváncsian nézett rám, és amíg elmeséltem neki a nő üzenetét, felkaptam a kabátom a szék támlájáról.   III.   20 percre rá már kint voltunk a megadott helyen. Meglepetésemre egy nyomszakértő sem volt ott. Az autópálya azon része ki volt világítva sárga lámpákkal. Megfájdult a fejem. Nem gondoltam rossz előérzetre, biztos csak az teszi, hogy Amerikában olyan hamar sötétedik. A halántékom dörzsölgetve megéreztem Bobby aggódó pillantását. - Semmi baj.. - Nem tetszik ez nekem.. - Nyugi Bobby Motyogtam, miközben kiszálltam a kocsiból. Egy mellettünk elsüvítő autó kis híján elsodort, de most nem tudtam felháborodni. A virágokkal teleszőtt kereszthez léptem, aminek egyik ágán tényleg ott hevert egy kék bábú. Bobby előhúzott egy zacskót, és zsebre tette. Lesepertem ujjaimról, a keresztről átragadt homokot, mikor beugrott valami. -         A zöld minek a jele? -         Hát.. a fűé? -         Is. De leginkább a földé. Mi van, ha a kislány szándékosan hagyja itt a bábukat, hogy jelezzen nekünk? -         Hmm, amit elrejtettek az szerinted drog? Fű? -         Vagy csak a tartózkodására utal. Hívd fel Jacket hogy nézzenek utána. Én, addig körbenézek. Amúgy a kék az lehet víz, és ég is. Gondolkozz el rajta Bólintott, én pedig megindultam a sűrű fák között. Tompán hallottam még Bobby hangját, ahogy telefonál, de jobban le voltam foglalva a tájjal. Nem messze előttem egy alakot véltem felfedezni a földön. A holdfény megcsillant a ruháján. Egy nyomszakértő. Félrehajtva az arcomból egy ágat fordultam meg, hogy kiáltsak Bummnak, mikor erőteljes ütést éreztem a tarkómon. Elsötétült a világ, és a földre zuhantam.   Az ébredés igen kellemetlen volt. Zsongott a fejem, és éreztem, ahogy forog velem a világ. Por íze keveredett a kiszáradt számban, hajam befedte az egész arcom. Lassan felnyitottam a szemeimet. Homályos árnyak rajzolódtak ki előttem, s mikor végre kitisztult a kép, meglepve láttam, hogy még az erdőben vagyok. Fellöktem magam ülésbe, de csak akkor tudtam feltápászkodni, amint a szédülés csillapodott. A tarkóm dörzsölgetve támolyogtam vissza a kocsihoz. Reggel lett, a nap verőfényes csíkokban próbálta áttörni a gyér lombkorona védelmét. Bobby az első keréknek dőlve ült, csukott szemekkel. Elfeledve minden bajom, rohantam oda hozzá, mellette térdre borulva kaptam két tenyerem közé arcát. Nem láttam, hogy bárhol is nyílt sebe lenne, biztos őt is jó alaposan kupán vágták. -         Bumm, térj magadhoz.. hallasz engem? Ne csináld ezt velem kicsim, ébredj! -         Jess? -         Én vagyok Megkönnyebbült mosollyal feleltem a kába hangra. A szemhéjai lassan felnyíltak, csillogó tekintettel meredt rám. A semmiből jött karjai váratlanul fonódtak derekam köré. Magához húzott, két kézzel támaszkodtam meg a mellkasán, ajkát mohón az enyémhez nyomta. Megdöbbent szenvedéllyel viszonoztam minden pillanatot, csókja forró volt és érzéki. Ám amilyen bizsergető, olyan gyorsan félbe is szakította a telefoncsörgés. Talán örültem neki, hisz ez mentséget adott a felállásra. Zihálva vettem elő a telefonom. -         Hudson -         Lucy vagyok. -         Áhá, szia. Nem fogod elhinni mi történt. Engem is és Bobbyt is leütöttek! Nem láttam a merénylő arcát, mert.. -         Tudom Jess. Csapda volt. Lenyomozták a nyomszakértő hívását, és előre odamentek. Nem ti voltatok a célpont. -         De nem vittek el semmit, a bábú is itt maradt, meg minden. -         Jess, figyelj rám! -         Valami baj van Lucy? -         Sue-k nem jártak ekkora sikerrel. Nyakon csípték az ott pakolászó bandát. -         És ugye elkapták, és börtönben van mind, a kislány megmenekült és Happy End? -         Nem.. Jess, Jacket lelőtték. -         Mih? -         A Chicago Hope klinikára vitték. Gyertek, amint tudtok, ott mesélek! A vonal megszakadt. Reflexből zsebre raktam a készüléket, és gépiesen Bobbyra néztem. Nem értette a könnyeket a szememben. Erős leszek erős leszek.. szép kívánság. Csak arra emlékszem, ahogy Bumm magához húz, és én a vállára hajtva a fejem sírom ki az egész nap fáradalmait. A következő képnél már a kocsi duruzsolása az, ami betölti a feszült levegőt.                         -         Karácsony. Nem maradhatsz egész álló nap idebent! -         Te ezt már csak tudod -         Jess, közénk tartozol. Mindenki örülni fog, ha ott leszel. Jack kedves mosollyal ült le mellém a kanapéra. Mivel bal karja gipszben volt, a jobbal karolta át vállaim. Magához húzott, s én, mint az a pici pelenkás kislány, úgy bújtam a karjai közé. Kereken egy hete nem érkezett már semmilyen hír sem a kislány felől. Se egy bábu, se egy porszem. Eltűntek. A csapat állítólag teljesen átrendezte az irodát, és most egy kellemes karácsonyi bulira várnak engem is. Bátyám elegáns, fekete öltönyt vett magára, de nekem semmi kedvem nem volt az ünnepléshez. Egy 9 éves kislány zokog valahol a családját várva, karácsonykor, amikor a szeretetet ünnepeljük a szeretteinkkel. A gondolatra is összeugrott a gyomrom. Egész héten nyomokat kerestünk, próbáltuk megfejteni a kék és a zöld bábú jelentését, a terepjárós nyomon nem haladtunk, és az elnök emberei természetesen nem tudnak semmit sem. -         Hahó, Jess köztünk vagy? Na, csipkedd magad, mert elkésünk! -         Elegáns késés.. Motyogtam megadóan. Feltápászkodtam a fotelből, és eltűntem a vendégszoba ajtaja mögött. Nem érdekelt mit veszek fel, így lekaptam az első ruhát az ideiglenes szobám polcáról. Egy vajszínű estélyi volt, bő, csipkés bojtos rojtos szoknyával, egy kellemes színű sállal és egy ódivatú táskával. Kelletlenül belebújtam, a táskát vállamra akasztottam, és kiléptem az ajtón. Tincseimet a vállam mögé seperve indultam meg az ajtó felé. -         Ccc, mi ez a mafla járás? Tessék nőiesebben! -         He? Megtorpantam. Értetlenül Jackre néztem, aki összefont karokkal csóválta a fejét. -         Tudod, báj. Elméletileg minden nőnek van. -         Miért nem mondod ezt Suenak?! -         Héé, hol a tisztelet! Vegyél fel tűsarkút, direkt mára vettem. Szép vörös, én meg felhívom a többieket, hogy megyünk. Grimaszolva néztem utána, de akármennyit is hisztiztem volna, ugyanaz lenne a vége. Tűsarkú vagy mezítláb. Választhattam, választottam. -         Na, kész vagy? Megvontam a vállam. Míg Jack telefonált magamra kaptam egy pamut pulcsit, és az ajtónak dőlve rágtam a körmöm. Hozzám lépett, s mint egy kis ovisnak, aki nem érti, hogy illik viselkedni, megfogta a kezem és rácsapott. Szisszenve vágtam még egy grimaszt, és amilyen gyorsasággal tudtam, kisiettem az ajtón. Egész útra bevágtam a durcát. Fejem nekitámasztottam az ablaküvegnek, és néztem a párás ablakon át a fehér háztetőket. Havazik! -         Fehér karácsony.. Motyogtam az orrom alatt. Testvérem értetlen pillantására legyintettem. Alig állította le a motort, már pattantam is ki a kocsiból. Ennek következménye persze az lett, hogy szépet vágódtam a hóban. A térdem dörzsölgetve tápászkodtam fel. -         A karom.. a karom.. Hisztiztem, de azért még a térdem simítgattam. ;) Jack megcsóválta a fejét. -         Sosem volt rajtad magas sarkú? -         Odahaza törődnek legalább egy picit is az emberek épségével.. Engedelmes kislányként botladoztam utána. Igen, amit én szökdécseltem az nem volt a séta kategória. Nem is értem utólag sem, hogyan lehet ilyen magas, meredek cipőbe belebújni. Tériszonyom van. Az iroda ajtajába érve nagy meglepetés fogadott. Az ajtótól nem messze ott állt egy nő és egy férfi, egy kisbabával a karján. Rögtön felismertem Tarát az asztalán látott képekből. Az iroda gyönyörűen fel volt díszítve. Mindenfelé színes léggömbök, mint szilveszterkor, az íróasztalokon illatos gyertyák, a függönyök el voltak húzva, a lámpa ezernyi fényben ragyogott. Majdnem középen egy hatalmasnak nevezhető fenyő állt, piros-zöld szalagokkal felaggatva, gömbökkel, csillagszórókkal, angyalkákkal díszítve. Gyönyörű volt, na, még ha le se tudom írni. Léptem egyet befelé, Jack után, de hirtelen megtorpantam. Végignéztem a kiöltözött, nevetgélő társaságon, akik pezsgőt szorongatva mélyen beszélgettek. Nem, nem illek ebbe a képbe. Ezzel a lendülettel megpördültem a tengelyem körül, a tűsarkú persze nem bírta. Miután sikeresen sikerült megkapaszkodnom az ajtófélfában, letéptem bal lábamról a cipőt, és a földre hajítva, fél mezítlábasan bebicegtem a legelső ajtó mögé. Szerencsémre egy irattár volt, sok poros papírral, egy hosszú asztallal és sok kényelmes székkel. Itt dolgoztunk a Nádja ügyön, ami az ünnepély miatt fel lett függesztve. Sóhajtva leereszkedtem egy székre, lerúgtam a magas sarkút, és magam elé húztam az egyik mappát. Annyira elmerültem az olvasásában, hogy azt sem vettem észre: az ajtó kinyílt.   IV.     Eközben, pár ajtóval arrébb..               A társaság kitűnően érezte magát. Tara az apuka mellett állva csodálta a kisfiát, és büszkén mutogatta a lelkes Lucynak. Bobby elmélyülten vitatkozott Myles-szal arról, melyik nyakkendő áll neki jobban: a fekete vagy a szürke? Demetrius az asztalánál ülő Jack elé dobott egy aktát. - Ez mi? A férfi felpillantott egy nagy tányér süti álcája mögül. Igazából a Levit dajkáló Sue-t bámulta egész idő alatt, de ezt senkinek sem vallotta volna be. - Az eredmények. Nyomszakértőké, Lucy –é, Myles –é, minden, amit kértél.             - Jött még egy bábú. Szerintem olvasd át Jack lenyelte az épp rágott mézeskalácsot, és maga elé rántotta a papírrengeteget. Felnyitotta a legelső lapot, és tényleg ott volt egy feketeszínű bábú. Átolvasta a papírokat. A szakértők szerint a zöld tényleg lehet a fű jele, ezt kinézik egy gyermekből. A kék a vízre utal, a fekete pedig a magány, vagy a halál jele lehet. Remélte, hogy az utóbbi ez esetben nem igaz. Átfutotta a kék terepjárós elitéltek listáját. Nem, egyik sem illett a képbe. Sóhajtva félretolta az aktát, mikor feltűnt neki hogy Jessica nincs bent. Felállt a székéből és megérintette Sue vállát. A nő összerezzent, de látva az ismerős arcot egy mosollyal visszatért a bátorsága. -         Nem láttad a testvérem? -         Jess –t? Nem, azt hittem veled van. -         Bobby! -         Mondd haver, már úgyis befejeztük a vitát. A fekete jobban áll nekem, és kész. Myles morgott még egy „szürkét” az orra alatt, de inkább elvonult megcsodálni a kisbabát. Bobby zsebre vágta a kezeit, és barátjához bandukolt. -         Nem láttad Jess –t? -         Hmm, nem. Biztos elvonult a női mosdóba.

2006.12.06. 20:20

Sztem naon jó lenne ha felraknád kiváncsi vok rá :D

2006.12.06. 18:55

Sziasztok! A nevem Ms.Fanatikus. Páran már ismertek talán agy másik oldalról. Kiötlöttem egy storyt és csak arra vagyok kíváncsi, hogy szerintetek felrakjam-e. Mert ha nem vagytok rá kíváncsiak akkor nem vesződök vele.

2006.11.04. 22:25

bocsi hogy kicsit kusza let de nem tom mért nem agy ki sorokat és igy mindig olyan kusza lesz megeygszer bocsi puszi Ms.Kiki

2006.11.04. 22:24

szokásos nap volt minden csödnes mit ahogy reggelente szokot lenni csak egy irodábol szürödik ki hangos zajmivel éppen Bobby és Jack szováltásba keveredetmondjuk lehet hogy ennek ahoz van köze hogy Bobby és Sue együt járt J:az egész a te hibád hogy nem lehet az enyém B:haver te nem léptél én léptem és enyém lett J:de én akarom öt és meg is fogom szezrezni B:csak rajta de ha fájdalmat okozol neki nem lálok jot magamért L:srávok Sue nem 1 tárgy J és B:csend J:én okoznék neki fájdakmat inkább te [ekkor belép Sue és meglátja hogy a két fiu veszekszik és közéjük lép] S:fiuk elég B és J:de... S:nincs de.mindenki az asztalához és dolgozni B:de akkor legaláb üdvözölj drágám S:szio Bum [közben Bobby Sue arcára nyom 1 puszit] [demetrius belép az ajton és JAckékra néz] S:mit nézel??? D:munka van neketek B:akkor mond D:nem neked hanem Suenak és JAcknak J:nekünk? D:neketek S:akkor mond a feladatot D:el kell játszanotok hogy házasok vagytok nagyon jol mert van két gyerektek akik elöt nem leplezhetitek le magatok hány évesek egy 5 éves és egy ujszülöt 10 honapos és ök a ti gyerekeitek ugyhogy irány haza pakolni és délben a házaitok elöt a töbiek meg a külöbözö segédek pl költöztetök külöben Bobby te leszel a kertész Lucy te a dada leszel.Na mindeki munkára miután bekölöztek a szerepet remekül játszoták a merénylö figyelte a házat és egyik este a házra lö hála az égnek seki nem sérül meg de Lucy magával viszi a gyerekeket 1 szálodába de mostmár nem csak a gyerkek a célpotja hanem Jackék is de ök ezt még nem tudják mig Jackot meg nem lövik nem lesz komoly sérülése mert a golyo csak horzsolta de figyelmesztetésnek megfelet igy a közeli szálodába kaptak 1 szobát de csak francia ágy volt benne Jack hoszas gyözködés után meggyözte Suet hogy aludjön ö sz ágyon Jack pedig a földön de Levi északa lelökte az éágyrol Suet pont Jackra erre mindketten hangosan elkezdenekl nevetni aztán Sue elkezd furán nézni Jackra J:Sue mért nézel igy rám S:[Sue csak hallagat nem mond semmit] J:Sue mondj már valamit S:[még minidig nics válasz pedig a száját is látta] J:Sue kicsim jol vagy válaszol kérlek ne rémits halálra S:[erre Sue megcsokolja Jackot szenvedélyesn és enrgikusan] mikor véget ért a csok Jack csak nézet és levegö után kapkodot mikor végre meg tudok szolalni csak anyit mondot J:szeretlek S:én is nagyon J:és végre megteted amit én nem mertem köszönöm neked de mostmár nem engedlek el S:muszáj lesz mert Bobbyval járok J:oh tényleg majd megprobáljuk békésen lerendezni és barátok maradni ekkor Jack arra lesz figyelmes hogy vaki tüzel rájuk befutnak a fürdöszábába és hivja Tarajékat 5 percen belül otvaoltak és elkapták a merénylöt igy végre Sue és Jack hazamehetek de elöte beszélni alkartak Bobbyval J:cimbi beszélnünk kéne B:ha nagyon muszáj S:igen az B:mit titkoltok elölem csak nem jötetek össze J:de igen ugyen nem haragszol S:nyugi Bobby ne légy mérges [ekkor Bobby hátrafordul de csak anyira hogy Sue még lássa a száját és elorditja magát] B:HÉJ SRÁCOK BEJÖTT A TERV ÖSSZEJÖTEK [Lucy futt oda és gartulál Jackéknak] L:na végre már itt volt az ideje J:inkább örüljetek velünk na jo akkor bemutatom égre a barátnöm aki még segitet nektek Donnát D:sziasztok mindenk:üdv majd teltek a hetek mig Jack el nem tökélte hogy elveszi Suet rengetek készült az eljegyzési partira de gyönyörü is J:Sue tom hogy még csak fél éve vagy a szo szerinti baátnöm de nekem ez már egy ököké valoságank tünt igy arra kérlek legyél a feségem S: oh JAck köszönöm [és megcsokolják egymést nagy ujjongá] J:ez egy igen? S:ez egy nagyon bolog igen Bobby és Donna is összejötek de ök még nem jegyezék el egymást csak egy kicsit később Lucy és Peter elkeztek randizne (ebböl lesz valami) Myles szomszédjába költözöt Elis és idövel összejötek és hát persze a mi Tarank ö talált egy ugyanolyan számitogép "bolondot" mint ö a neve Harryt Demetrius meg élt boldogan a családjával tovább Sue és Jack:3gyerek 2 lány (ikrek) 1fiu és persze levi és a családja Lucy és Peter:3 gyerek 2 fiu és 1 lány és majd kutya Bobby és Donna:2 gyerek 2fiu és majd 1 kutya és 1 macska Tara és Harry:2 gyerek 2 lány és 1macska 1 kutya Myles és Elis:2 gyerek 2 fiu (ikrek) Demetrius és Donna:élnek tovább boldogan Happy End és Thet End

2006.10.17. 16:13

Jack= J , Sue= S , Bobby= B , Myles= M , Tara= T , Dimitrius= D , Lucy= L , -Szokásos nap.Már amennyire szokásos lehet az F.B.I-nál egy nap.Bobby-nak hirtelen támad egy ötlete.- B: Srácok! Mi lenne ha hétvégén kiruccannánk valahova?Egy gyalogtúra, sátorozás, tábortűz meg ilyesmi. L: Ez egész jó ötlet. Nekem tetszik.Benne vagyok. Ti jöttök? T:Én szívesen mennék.Egy kis mozgás nem árt. J:Ha Bobby hozza a csomagokat én benne vagyok. M:Az én kocsim nagyobb, majd én viszem. D: Én nem tudok menni. A gyerekeket visszük a nagyszüleikhez. B:Oké.Sue? S:Rendben.Én is megyek. B:Szuper! Jól érezzük majd magunkat, ígérem. -Miután megegyeztek abban, hogy egy erdős részre mennek és, hogy péntek hajnalban hol találkoznak, mindenki hazament összepakolni a másnapi túrára.-- Másnap a táborhelynél.- J:Ez nem lehet igaz...-Jack lázasan kutat a csomagtartóban és közben szitkozódik.- Ennyire ostoba nem lehetek. Tisztán emlékszem rá, hogy betettem. B:Mi a baj Szikra? J:Nem találom a sátram? B: Hogy tudtál elhagyni egy akkora csomagot? J:Nem hagytam el, valószínűbb, hogy be se tettem. B:Sátorozni jössz sátor nélkül?! J:Bobby! Így is ideges vagyok.Ne tegyél rá még egy lapáttal. L:Mi a baj fiúk? B:Szikra otthon hagyta a sátrát! L:Ügyes.És most mit csinálsz? J:Nem tudom.Lehet, hogy haza megyek. B&L:Na neeeem!Erről szó sem lehet! L:Sue!Sue-nak kétszemélyes sátra van.Arra az esetre, ha Levi fázna az éjjel és be akarna feküdni a lábához. B:Nyár közepén nem fázik egy kutya! L:Ismered Sue-t.Tudod mennyire elővigyázatos. B:Két dologban biztos vagyok.Levi nem fog fázni az éjszaka és Jack sem fog hazamenni. J:Én nem fogok Sue-val egy sátorban aludni.Lucy... L:Felejtsd el Jack!Én se hoztam sátrat. Bobby-val közöset használunk. J:Ti egy sátorban fogtok aludni?!Együtt?! B:Igen!És szólok Tara Myles-sal osztja meg az "ágyát".Így nem kellett annyit cipekedni. J:Srácok!Ne csináljátok már!...Na jó.Ha nincs más lehetőség... Megyek megkeresem Sue-t.-Jack elmegy.- B:Gyorsan reagáltál. De ost együtt kell aludnunk. Nem zavar? L:Amíg nem kezdesz el horkolni, nem.De még nem találtam ki, hogy fogjuk rávenni Tara-t és Myles-t, hogy együtt aludjanak. B:Könnyen.Úgy, ahogy Jack-et.Ellopom a sátrukat. L:Szóval nem is hagyta otthon?! B:Útközben hallottam, hogí Sue-nak nagy sátra van.Gondoltam ebből még hasznot húzhatnánk. L:Tudsz róla, hogy imádlak miokr ilyen vagy? B:Csak ilyenkor?!Azt hittem mindig. L:Ja valami olyasmi. -Jack elment megkeresni Sue-t.- J:Helló. S:Szia...Valami baj van? J:Hát, ami azt illeti...igen. S:Tudok segíteni? J:Nos, ha hajlandó vagy befogadni egy hajléktalant? S:Egy mit?...Nem értem mire gondolsz. J:Az a helyzet, hogy otthon hagytam a sátram...És Lucy-tól tudom, hogy neked kétszemélyes van.Arra gondoltam, hogy... S:Igen?Mire? J:Befogadnál éjszakára? S:Te együtt akarsz aludni velem? J:Ha neked gondot okoz, akkor nem kell megtenned. Majd hazamegyek. Legfeljebb lemaradok erről a túráról. S:Nem.Nem zavar.Nyugodtan gyere csak. De előre szólok:Ha lehúzod a takaróm,kiraklak a küszöbre. J:(Most már mosolyogva.)Oké.Majd próbálom észben tartani...Megyek és hozom a cuccom.És Sue...Köszönöm. S:Szívesen.-Amint Jack elfordul, ezt motyogja.-Te jó ég!Mi lesz itt? -Késő délután, mikor már mindenki kipakolt és Myles is beletörődött abba, hogy Tara-val kell aludnia.- B:Azt hiszem itt lenne az ideje tüzet gyújtani. Ki megy fát gyűjteni? L:Én főzök! T:Segítek! M:Egy szakács mindig jól jön,úgyhogy én is maradok! B:Én pedig kipakolom a vacsi kellékeit. J:(Sue-hoz fordulva.)Miért érzem úgy, hogy senki nem akar fát gyűjteni? S:Talán, mert nekünk kell?! B:Jól van,akkor Szikra és Hamupipőke mennek tüzelőért.Mi pedig maradunk.Mindenki a dolgára! (Jack és Sue elmennek.) J:Miért van az, hogy mindig nekünk marad a piszkos munka? S:Nem tudom.Meg kellene kérdezni, hogy tudnak állandóan kibúni alóla. J:Észrevetted, hogy Myles milyen dühös volt a kipakolásnál? S:Igen.Mintha nem talált volna valamit. J:Az az érzésem, hogy nem nagyon örült, hogy Tara-val kell együtt aludnia. S:Én azt hittem előre megbeszélték. J:Én is így tudtam.De ki tudja...Bobby-t ismerve nem lennék meglepve, ha az én sátram is előkerülne valahonnan. S:Szerinted ő csente el? J:Talán...De lehet, hogy tényleg otthon hagytam...Szerintem ennyi fa elég lesz.Nem gondolod? S:De,szerintem is.Menjünk vissza. -Miután visszamentek, Bobby és Jack megrakták a tüzet, a lányok és Myles pedig megfőzték a vacsorát. Utána még beszélgettek egy ideig, mjd mindenki elment lefeküdni.- S:Azt hiszem át kellene öltözni lefkevéshez. J:Szerntem is. S:Akkor... J:Akkor? S:Lennél szíves kimenni?! J:Ohhh!Persze.Ne haragudj.(Kimászott a sátorból.).. Hát ti? B:Lucy öltözik. M:És Tara is. J:Remélem hamar végeznek.Kezdek fáradt lenni. B:Hosszú napunk volt. M:Kíváncsi vagyok mit fogsz szólni a holnapi gyalogtúra után. J:Akkor is ugyanezt mondom majd. L:Bobby kész vagyok.Bejöhetsz. B:Bocsi skacok.Hív az asszony.:))))) J:Csak meg ne tudja, hogy ezt mondtad. L:Hallottam! T:Myles!Kész vagyok. T:Oké.Csá Jack! J:Jó éjt!...Na, akkor én is bemegyek.(Bedugta a fejét a sátor ajtaján, abban a hiszemben, hogy Sue már elkészült.Rosszul hitte.) J:Ohh!Ne haragudj!Nem akartam! Sajnálom. (Gyorsan kimászott a sátorból.)..Apám,hogy te mekkora egy marha vagy.(Szidta magát.) S:Jack!Most már bejöhetsz! J:Ne haragudj Sue!Nem akartam "rádnyitni". S:Semmi baj Jack.Felejtsük el. J:Biztos?!Tényleg nem akartam! S:Elhiszem Jack.De ha megkérhetlek, többet ilyent ne csinálj. J:Nem fordul elő többet,ígérem. S:Rendben.Bocsánatkérés elfogadva. Jack.Téged zavarna, ha éjszakára nem húznánk el az ajtón a cipzárt?Csak tudod Levi miatt. J:Nem.Dehogyis.Nyogodtan hagyd csak így. S:Oké.Köszi.Jó éjt! J:Jó éjt! -Reggel. Mikor már a többiek felekeltek, elkezdték furcsálni, hogy Jack és Sue még mindig nem jöttek elő. Hiszen mind a ketten korán kelők.Lucy odalopakodott a sátorhoz, félrehúzta az ajtót, majd nagy mosollyal az arcán visszament a többiekhez.) L:Bobby!Ugye elhoztad a fényképezőt? B:Igen.De miért kell az neked? L:Csak hozd és gyere utánam.(Odamentek a sátorhoz.) L:Ezt nézd.(Félrehúzta a sátor ajtaját.És bent ott aludt Sue és Jack...egymást átölelve.) L:Hát nem édesek?! B:Ezt meg kell örökíteni.Mit fogom én még piszkálni ezért Jack-et...Na nem most.Majd később.Egy pár nap múlva.(Bobby vagy tíz képet készített róluk, majd elmetek.Amint leengedték a sátorajtót,Sue és Jack egyszerre felébredtek.) J:Hát ez meg... S:Hogy kerültem ide? J:Sue,mit keresel rajtam? S:Ezt akár én is kérdezhetném.Mit keres a karod a derekam körül? J:Úgy néz ki,míg aludtunk, sikeresen... S:Összegabajodtunk? J:Igen.Így is lehet mondani. S:Uhhh!Ezt nem kellene mondanom, de én még életemben nem aludtam ilyen jól. J:Én sem...Ühümm...Sue...Szerintem ezt nem kellene... S:A többieknek elmondani?Erre gondoltál?Szerintem sem...Elképzelem, mit szólna Lucy vagy Tara... J:Vagy Bobby és Myles...Te jó ég!Már ennyi idő? Mi aztán jól elaludtunk.Ha nem kelünk fel gyorsan a végén még azt hiszik elvesztünk...Kávét kérsz vagy teát? S:Kávét.De miért? J:Míg átöltözöl behozom. S:Ohh!Köszönöm. J:Nincs mit. B:Hééé!Itt a mi Álomhercegünk!Már rég el kellett volna indulnunk! J:Bocsi.Kicsit elaludutunk. B:Hát el!De legalább jól aludtál? J:Igen.Még soha nem aludtam ilyen jól. B:Azt elhiszem. J:Ezt meg miért mondod? B:Hát haver...Thomas-sal egy sátorban aludni... J:Jaaa!Aha.Na figyelj, van kávé? B:Persze.Mennyit? J:Kettőt. B:Kettő bögrét? J:Aha.Beviszem Sue-nak a másikat. B:Ja értem!Nem gyors ez egy kicsit?Egyszer aludtatok együtt és máris ágyba viszed neki a kávét?! J:Dugulj el Bobby! -Jack bevitte Sue-nak a kávét.Miután mindenki felszáradt összepakoltak a gyalogútra.Myles ment elől. Mivel ő tervezte meg az útvonalat.Úgy dél körül visszaértek a szálláshoz,megebédeltek, utána pedig unatkoztak egy ideig.- B:Van kedvetek zenélni? L:Nekem van, de szerintem Sue-nak egy kicsit nehéz dolga lesz. B:Ohh!Tényleg!Ne haragudj Sue!Teljesen kiment a fejemből. S:Semmi baj!Mire gondoltál pontosan? B:Gitárra. S:Hmmm!Azt hiszem meg lehet oldani.Ki gitározik? B:Jack! S:Te tudsz gitáron játszani? J:Az tulzás, hogy tudok,de egy kicsit megy. S:Bobby!Hozod azt a hangszert? B:Persze, de... S:Ne kérdezz!Majd meglátod! B:Oké...Tessék,itt van Szikra. J:Kössz...Mit játszunk? L:Emlékeztek arra a dalra,ami akkor szólt,mikor Sue megnyerte Jack-et? Szerintem az jó lenne. J:De nem tudom, hogyan kell játszani.És a szövegére sem emlékszem már. T:A szöveget én tudom.Onnan már menni fog? J:Talán...De te hogyan akarsz beszálni? S:Csak figyelj!Vedd a kezedbe a gitárt!...Úgy...És most ne gondolj semmi rosszra.(Sue úgy fordult, hogy Jack oldalt legyen felé.Az egyik kezét rátette a gitárra, a másikat pedig a férfi hátára.)Ha nem is hallhatom, de legalább érezhetem a zene ritmusát. L:Ezt hol tanultad? S:Még a suliban.Biztos emlékeztek rá, hogy zeneórán tanultátok a híres zeneszerzőket, és volt köztük egy süket, aki úgy hallotta a zongorát, hogy érezte a húrok pendülését.Így, hogy a kezem itt van a gitáron, én is érzem , hogyan pendülnek a húrok.De ha téged zavar, akkor elvehetem a kezem. J:Nem!Dehogyis!Hagyd csak nyugodtan itt. T:Oké.Akkor kezdünk?...Figyelj Jack,Lucy-val énekeljük a dalt.(Tara és Lucy elkezdték énekelni a dal szövegét,Jack pedig hamar rérzett a zene ütemére. A végén mindenki együtt énekelt.Sue ötlete is bevált, mert a végén már ő is bekapcsolódott az énekbe. Egyészen estig énekeltek, aztán mindenki elment aludni.Hiszen holnap korán kellett kelniük, hogy időben vissza tudjanak érni.)-Másnap reggel.Sue és Jack megint egymás karjaiban ébredtek, de először fel sem fogták, hogy mi is van.- S:Hmmmm!Azt hiszem megint elaludtunk. J:Bobby ideges lesz. S:Nem kellene feleklni? J:De nem tudok.És nem is akarok.Tudod kicsim, szeretek veled aludni. S:Én is veled...Ohhh!Öhömmm... J:Mi a baj? S:Jack.Ne haragudj,nem akartam megint rajtad ébredni. J:Mi?!Ohhh!Hogy...Észre sem vettem.Én kérek bocsánatot. S:Nem te másztál rám az éjszaka...Jack, te az előbb azt mondtad nekem, hogy... J:Azt csak azért mondtam,mert még félig aludtam. S:Ohh! J:Te is csak ezért mondtad nem?! S:Persze.Csak azért... J:Akkor jó...Azt hiszem ideje lenne, hgy el kezdjünk készülödni, meg pakolni. S:Aha.Szerintem is. (Mindenki vidáman csomagolt össze.Csak Sue-n látszott, hogy valami bántja.Útban hazafelé sem szólt semmit.Bobby és Lucy aggódva néztek egymásra. -Másnap az irodában.-) B:Hé,Jack!Bezsélhetnénk?...Mit csináltál te Sue-val? J:Hogy én?Semmit! B:Ne játszd az ártatlant, Szikra.Tudod, hogy nem szeretem ha Thomas-sal játszol. J:Miről beszélsz Bobby?!Magyarázd el vagy hagyj békén! B:Jól figyelj rám,Jack!Mindenki észrevette már, hogy bele vagy zúgva Thomas-ba.Miért okozol neki fájdalmat?Ő is szeret téged!Nem vetted még észre?! Akármit is tettél, azt ajánlom sürgősen hozd helyre a hibádat különben velem gyűlik meg a bajod! A barátom vagy Jack.De ha bántod Hamupipőkét nem leszel többé az.Ezt jegyezd meg! J:Bobby, nem csináltam semmit! B:Akkor mégis miért ilyen szomorú.Amióta eljöttünk a túráról nem láttam még mosolyogni. J:De én nem...Várj csak!Mióta? B:Mi???? J:Mióta nem láttad jókedvűnek?! B:Amióta eljöttünk a túráról! J:Amióta eljöttünk...Amióta eljöttünk...A francba!!!! Hogy én mekkkora egy ökör vagyok!Kössz Bobby! Ezt még meghálálom! (Azzal Jack elrohant.Bobby csak állt és nem értett semmit.Inkább visszaült az asztalához dolgozni.-Sue-nak csak az járt az eszébe, amit Jack mondott."Azt mondta nekem, hogy "KICSIM".De nem gondolta komolyan."Egész nap ez járt a fejében.Este nem tudott aludni sem.Csak feküdt az ágyban és gondolkodott. Azt hitte minden rendben.) -Levi jelzett neki.Jack állt előtte.- J:Szia!Ráérsz ma este? S:Hát nem is tudom... J:Kérlek!Mindenképen beszélni szeretnék veled! Nagyon fontos lenne! S:Rendben.Ma este... J:Oké.Akkor munka után. -Este az irodában.- J:Na,indulhatunk? S:Hova akarsz menni? J:Meglepi!Majd meglátod...Gyere menjünk. -Jack elvitte kocsival Sue-t egy helyre, amit még a lány sem ismert.Kiszálltak az autóból és a bejárathoz mentek.- S:Jack,hol vagyunk? J:Türelem!Majd kiderül. S:Jack!Nem szeretem a meglepetéseket! J:Ezt szeretni fogod...Ebben biztos vagyok...És most... Ha megbocsájtasz... S:Jack!Mit akarsz csinálni? J:Bekötöm a szemed. S:Megőrültél?!De hiszen akkor nem látok. J:Tuodm.Pontosan ez a célom...Bízz bennem Sue... S:Rendben.De ha valami olyasmit csinálsz... J:Semmi rosszat nem csinálok...Esküszöm. S:Akkor rendben. -Jack bekötötte Sue szemét egy kendővel, majd bevezette őt az épületbe.Sue egyszer csak azt érezte, hogy Jack leülteti, majd elkezd valamit matatni a cipőjén.- S:Jack!Most már kezdek ideges lenni!-Jack megszorította a kezét, hogy megnyugodjon.Majd levette a kendőt a nő szeméről. Sue először pislogott néhányat, majd alig akart hinni a szemének.- S:Jack!Ez egy korcsolya pálya! J:Pontosan.És ma este csak tiéd. S:De...Ezt hogy csináltad? J:Egy pár szívesség,néhány kapcsolat és kész. S:De hisz...Én nem is tudom mit mondjak... J:Nem is kell.De nem próbálod ki?-Sue a jégre lépett és szinte azonnal megfeledkezett a külvilágról.Jack csak nézte és gyönyörködött benne.Ennél szebb látványt el sem tudott volna képzelni.Órákig képes lett volna nézni.Egy idő után Sue odasiklott hozzá.- S:Te nem jössz? J:Hogy én?!Én nem nagyon tudok korcsolyázni. S:Akkor majd én megtanítalak...Na gyere már! J:Oké.De felelősséget nem vállalok azért, ha esetleg rád vágódnék. S:Ígérem nem fogsz...Méghogy nem tudsz korcsolyázni?Hiszen jobban csinálod , mint én. J:Ugyan már.Nálad jobban senki nem csinálja. S:Most kezdjek el pirulni?!:)...Most próbáld meg hátrafelé...Hiszen ez egész jól megy!-erre a szóra Jack hasra esett és magával rántotta Sue-t is.- J:Biztos, hogy olyan jól csinálom? S:Na jó.Van amin még csiszolni kell...Jack, te azért hívtál ide, hogy beszélj velem nem? J:Igen.Ez is a terveim között volt. S:*sóhaj*Akkor...essünk túl rajta minél hamarabb. J:Nézd Sue!Amit akkor reggel mondtam... S:Mikor? J:A túrán!Mikor...Szóval mikor mi... S:Egymás karjaiban ébredtünk? J:Igen.Szóval, amit akkor mondtam, én azt komolyan mondtam. S:Akkor nem ezt állítottad! J:Tudom.És hülye is voltam.De én tényleg szeretek veled ébredni...Szeretek veled lenni...Én...Szeretlek... S:Mit mondtál?! J:Azt, hogy szeretlek. S:És ezt is komlyan gondolod?Vagy csak fáradt vagy és félrebeszélsz? J:Na jó!Ezt tényleg megérdemeltem...És igen.Biztos vagyok benne, hogy szeretlek.Nem vagyok fáradt.Teljesen éber vagyok... S:És azért hoztál ide, ogy ezt elmond? J:Igen. S:Jack... J:Igen?! S:Lehet, hogy sokszor csinálsz hülyeségeket.És lehet, hogy nem veszed észre egyből a dolgokat.De...Én is szeretlek. J:Szeretsz? S:Igen! J:Akkor...(Közelebb hajolt és megcsókolta.) HAPPY END!!!!:) (Ms.Fanatikus)

2006.10.10. 19:04

én úgy fejezném be hogy: sue és lucy bemegy az fbi-hez,és elkezdenek beszélgetni.jack odamegy sue-hoz hogyvacsizni hívja. mire jack: sue eljönnél velem vacsizni holnap szülinapi ajándékként? sue erre azt feleli: persze szívesen mennék!! de ha ez a szüli napi ajándékom akkor miért nem ma,mert ma van a születésnapom! jack: háááát...(gondolkodik hogy igazat mondjon-e,végül az igazat mondja):mert 1-2 pici dolgom akad még. azzl elnegy. közben kapnak egy fülest hovytól hogy látta drogot és fegyvert árulnak a gyerekeknek. sue és jack mindent megtesznek hogy megoldják ezt az ügyet is.sikerül nekik. eljön a péntek amikor sue és jack vacxsizni mennek.a vacsi végén jack mindent elmond sue-nak. jack: sue!mondanom kell vmit!azért nem tegnap hoztalak el vacsorázni mert(sóhajt) a vbarátnőmmel sakítottam sue: ehez nekem mi közöm van? jack: csak annyi hogy miattad! sue: miattam? jack:igen,mert amikor megláttalak azonnal,szerelmes lkettem beleéd. és megcsókolták egymást!!!!! persze a kólégák mindent láttak mert követték őket!!(pofátlanság nem!? persze ez bobby ötlete volt!) sue és jack miután befejezték a csókolózást,jack még mondot vmit sue-nak: jack : ja,ezt majdnem elfeliejtettem!elővettt egy gyönyörű szép nyakláncot! hétfőn mikor bementek az fbi-hez(persaze külön ,mert nem karták hogy a többiek is megtudják csak ma akarták megmondani nekik. a többiek közül mindenki mosolygott még miles is!! nem értették az egészet. sue miután belépett jack szinte azonnal odament hozzá és mondott neki vmit,de úgy hogy csak ő lássa mit mond(hiszen cak ő tud szájról olvasni.) azt mondta: a többiek csak mosolygtak mikor bléptem! sue: mondjuk el nekik: jack : oké elmondták jack 3 hónap múlva megkérte sue kezét.(tara és lucy irigykedtek hogy milyen szép gyűrűje van sue-nak!) azért siettették z eskűvöt mert sue terhes volt! 9 hónapra rá megszületetta kislányuk.a keresztapja bobby ,a kereszanyja pedig lucy lett! happy end

2006.10.10. 11:49

Szia! Persze hogy rakd fel!

2006.10.03. 15:02

több helyen is lki van irva de semmi konkrétata hogy lesz

2006.09.29. 20:13

Tök jó,hogy megint lesz Sue Thomas,ráadásul új részekkel.Szerintem az is szupi,hogy hétévégn lesz,mert igy legalább megtudom majd nézni,mert igy suli sok időt lefoglal Szal tök jóóóóóóóóóóóóó puszi mindenkinek Jennyke

2006.09.28. 18:00

sziasztok van még pár sztorim másik oldalra már felraktam és szetintetek ide is felrakjam?

2006.09.25. 17:21

TÖK JÓ AMIT IRTOK

2006.09.05. 22:18

Valaki: nekem tökre tetszik amit írtál :) szerintem folytasd!!

2006.09.03. 14:30

Hát mindenképpen jöjjön össze Sue és Jack! A többit rájuk bízom... :-) De sztem inkább Lucy és Bobby illik egymáshoz.

2006.09.02. 17:29

Ez nehéz kérdés. De azért megpróbálok vmit alkotni ;) Sue kap egy hívást. Egy ügyről. Át kell repülnie Európába. Az egész vagy egy évig húzódna el. A döntés rajta áll, hogy megy-e. Sue belép a szobába. -Kaptam egy hívást, áthelyeznének Európába egy évre. De én döntök, hogy vállalom-e. -Nahát Sue- mondja Lucy- egy nagyszerű. Én már régóta szeretnék egy olyan ügyet kapni, ahol Európában dolgozhatok. -De mégis mit csinálnék én ott nélküled? -Ugyan, szerintem Levi vigyáz majd rád. -Szerintem is vállald el-mondja Tara.-Ki tudja, lesz-e még ilyen lehtőséged. -Hát Sue, azt mondják Európában jó parkok vannak a kutyasétáltatásra- mondja Myles. -De meglennétek itt nélkülem-Sue. -Ugyan Sue, ha nem így lenne, rád osztották volna ezt a feladatot- kédezi Demetrius. -És a mi okos Levi-unkra?-Bobby-hm? -Tehát vállaljam el?-Sue még mindig nem biztos benne.-Ennyire el akartok kergetni? -Jaj Sue-Myles-De ha neked tényleg nem kell, én szívesen megyek. -És szerinted Jack-kérdezi Jacket Sue.-Szeretnéd, hogy inkább maradjak? -Hát, ilyen lehetőség tényleg csak egyszer van. Sue szomorúan kisétál. Mindenki Jacket nézi. -Most mi van?-kérdezi Jack- Ti mondtátok neki, hogy menjen. -Hát haver-Bobby- te tudod, de ne gyere hozzám panaszkodni, hogy miért ment el. -Így van Jack, a vak is látja, hogy nem akartad, hogy elmenjen-Tara. -Még biztos visszajön elköszönni, akkor szólj neki-Lucy. Sue visszajön. -Hát, pár óra múlva indul a gépen. Örülök, hogy veletek dolgozhattam. Búcsúzkodnak, mindenki várja, hogy Jack mondjon már vmit. Senki se veszi komolyan a búcsút, mindenki azt hiszi, hogy Jack mindjárt megállítja, de nem teszi. Ahogy Sue kilép az ajtón, egy könny szökik a szemébe. A pályaudvaron: Sue készül felszállni. Egyszerre, csak Levi megérinti a lábát, hogy vki rohan felé. Jack (ki más?) -Jack, mit keresel te itt? Mindjárt indul a gépem. -Csak még egyszer el akartam köszönni. -Hát akkor, szia. -Szia.-Sue indul, de Jack mégis elkapja a karját.-Sue, valójában,aért jöttem, met nem akarom, hogy elmenj. -Ezt hogy érted? De azt mondtad, hogy... -Tudom. De azt hittem, te így akarod. De ha elmész, én nem tudom, mit csinálok. Nem akarom, hogy elmenj, Sue. -Úgy érted, hogy... -Úgy értem... ühm ...kérlek ne menj el. -Jack, nem akarsz esetleg,öhm bevallani vmit. -Nem, na jó. De tényleg nem akarom, hogy elmenj. -Hát akkor nem megyek. -Komolyan? Éljen! -De csak ha elmondod, mire gondolsz. Jack megöleli Sue-t. -Csak erre. -Én is. Ő is megöleli Jacket. -Öhm, nem vagy éhes?-kérdezi Jack. -De, nagyon. -Akkor, eszünk vmit? -Ezt vegyem meghívásnak? Nevetnek, és kisétálnak a reptérről. The end Valaki

2006.08.30. 22:30

sue és jack együtt töltenek egy kellemes estét.Mivel jack a félénksége miatt nem tesz semmit sue véképp eldönti, hogy elutazik.Mivel haragszik jack igy csak lucival tarta a kapcsolatott.sue eközben rájön hogy terhes ezt elmondja lucinak akit teljes titoktartásra esket. de luci a hírt csak néhány napra tudja tartani a száját és elmondja jacknek hogy sue terhes. jack a hír hallatan sue utan egy. sue eleinte nem akarja látni de végül beagya a derekát. sue és jack haram összeházasodtak a gyerek miatt. a gyerek az kislány lett a kersz apja bobby a keresztanya tara mivel bobby taraval miles pedik lucival jött össze .   the end   zsanett

2006.08.30. 22:19

én ugy fejezném be, hogy sue és jack összeházodik születik egy lányuk és egy fiuk ők ikrek a kereszt apjuk bobby a keresztanyuk lucy   the end zsanett

2006.08.03. 13:06

Sue és a vörös rózsák Egyik napon valaki egy csokor vörös rózsát küld Sue-nak - titkos hódoló néven – és vacsorára hívja még ma estére. Jack féltékenyen nézi Suet a vörös rózsáival. Közben egy bűntény történik. Egy férfi nőket öl, méghozzá úgy h egy csokor rózsát küld nekik és vacsorára hívja őket majd lelövi. Jack egyből arra gondol h Suenak is ő küldte a csokrot és megpróbál beszélni vele. De Sue meg se akarja hallgatni őt, mert azt hiszi Jack csak féltékeny. Ezen eléggé összevesznek és Jack kitalálja h elrejtőzik a vacsora alatt és megfigyeli őket, de erre Sue még idegesebb lesz Jackre és megtiltja h kövesse őt. Persze ez őt nem érdekelte h megtiltotta este a vacsorára elmegy titokban. Érdekes módon a titkos hódoló késik..Jack közben figyeli a ma különösen csinos Suet és szomorú h nem vele vacsorázik éppen kettesben.(persze a kocsijából) Jack majdnem elszunyókál a kocsiban de mielőtt elaludna észreveszi h Sue fején egy piros célpont van. Nem látja h ki akar rálőnni de nem is igazán azzal van elfoglalva hanem azzal h gyorsan ledöntse a székről mielőtt lelövik. Sue észreveszi Jacket és nem érti miért rohan így és még az utolsó pillanatba sikerül ledöntenieje és  lefeküdnie a földre. Ahogy Jack észrevette h jól vannak üzent Tarának h a gyilkos egy fekete kocsival menekül, a rendszám fghjk5 (nem jutott jobb az eszembeJ ) Sue mikor rájött h milyen veszélybe volt és h megmentette átölelte őt és beismerte h igaza volt és örült h vigyázott rá az este. Jack hazavitte, ahol Sue mégegyszer nagyon megköszönte. Jack azt hitte most eljön az a pillanat amikor megcsókolhatja őt de hirtelen Lucy megjelenik az ajtóban és megöleli Suet. Jack elköszön és szomorúan távozott. Másnap: Sue asztalán megint vörös rózsák díszelegnek. Nagyon megijed és azt hiszi h tegnap nem a megfelelő tettest kapták el. Jack azt mondja neki h mennyen el a vacsorára majd ő figyel rá, de szerinte ezt most vki igazi szerelemből küldte. Sue elmegy de nem látja sehol Jacket a kocsiban és megijed. Már majdnem elmegy amikor Jack megjelenik 24 szál vörös rózsával. Sue nem hisz a szemének és annyira örül h Jack jött el nem pedig vki idegen mert titokban mindig erről álmodott. Jack elmondja neki h szerelmes belé és erre Sue is elmondja h szereti őt majd Jack megcsókolja. Majd pár hónappal később bekölzötnek új házukba és az esküvőt és a 3 gyereket tervezikJ   UI.:Ez az első amit írok remélem tetszik majd nektek.

2006.01.12. 19:42

Sziasztok! Én nagyon szeretném ha Sue és Jack összejönne,lenne 2 gyerekük, 1 kutyájuk(természetesen Levi) és megvennék azt a házat,amelyikben akkor laktak,mikor házaspárt kellett alakítaniuk! De mindezek elé beraknám,hogy Sue-t elrabolnák,és mikor kimentik,akkor összeesik,és kiderül hogy komoly sérülése van,és kómába kerül!Eközben bent van vele Jack!Mikor Sue felébred akkor Jack megkéri a kezét! A többiek is boldogok lesznek!Tara Bobbyval              Lucy Mylessel                  Dimitrius persze a feleségével! Nagyjából ennyi! Puszi mindenkinek Szandra

[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]